A hagyományokhoz híven, idén ősszel is meglátogattak minket a dortmundi testvériskolánk diákjai. Akik májusban kinn tölthettek egy hetet Dortmundban, most visszavárták akkori vendéglátójukat, és természetesen újabb lelkes jelentkezők is bekapcsolódtak a csereprogramba.

Hosszas készülődés és hatalmas izgalom után végre elérkezett a várva várt nap: szeptember 30. Este tízkor végre begördült a busz az élményfürdő parkolójába, tele fáradt, de annál izgatottabb német diákokkal. Egészen filmbe illően fogadtuk őket. Fehér táblákat tartottunk magunk előtt, vendégünk nevével ellátva. Így mindenki zökkenőmentesen megtalálhatta a másikat. Hazafelé még mindenki megszeppenve, kissé zavarba esve próbált megszólalni, ami különösen a magyaroknak esett nehezére. A kezdeti dadogás azonban hamar szinte folyékony német, vagy angol nyelvű beszéddé változott.

Másnap reggel negyed nyolckor hivatalosan is elkezdődött a nagybetűs Hét, amit már annyira vártunk. Az igazgató úr köszöntötte a német iskola diákjait és az őket kísérő pedagógusokat. Röviden ismertették a programokat, majd a német csapat buszra szállt, és Pécs felé vette az irányt egy érdekes kiállítás és városnézés reményében. Mi, magyarok pedig felbaktattunk tantermeinkbe. Délután négy órakor érkeztek vissza vendégeink az iskola elé. A közös, szervezett része a napnak itt véget is ért, mindenki hazamehetett, és kedvére elfoglalhatta magát.

Kattintson a képre a galéria megnyitásához!

Szerda egy közös kirándulás napja volt, a német és a magyar diákok közösen hódították meg Budapest utcáit, többek között a Budai vár előtti teret és a Nemzeti Galériát. Megtekinthettünk egy szürrealista kiállítást, amihez kapcsolódóan másnap feladatot is kaptunk. A galéria után bebarangoltuk Budapest jellegzetesebb helyeit, hajókáztunk, zárásként pedig egy hatalmas bevásárlóközpontban ütöttük el az időt. Este fél 9-kor gördült be vonatunk a városi vasútállomásra.

A csütörtök az iskolában telt, reggel a 11.E osztály néptáncosai indították a német vendégek programját egy kis néptáncbemutatóval, népdaltanulással. A magyar népzene megismerését Rohonczi tanár úr rajzórája követte. Németek és magyarok együtt bontakoztathatták ki fantáziájukat a tanár úr szavaival élve együtt hozhatták ki magukból az őrültet. A feladat ugyanis az előző nap kiállításához kapcsolódott: Alkossunk szürrealista embereket! Elsőre nem tűnt egyszerű feladatnak, hisz mégsem vagyunk festők, de a végére minden páros szuperül elengedte magát, ellazult és egy igazán vad és „elvont” embert alkotott. Amik ki is kerültek méltó helyükre, az aula Szivacs Galériájába. Alapos mosakodás (talpig festékesek lettünk) és irány a 05ös terem, ahol a 11.B némettagozatos diákjai már várták a csapatot. Nóra néni ismertette a haditervet, és még mielőtt a bések szóhoz juthattak volna, vendégeink éhesen megrohamozták az ebédlőt. Miután mindenki jóllakott, kezdődhetett a következő program, sportszelet készítése. Buzgón vetették bele magukat a feladatba, egyik hozzávaló, másik hozzávaló, pikk-pakk kész is lett a süti. Itt azonban még nem ért véget a nap. Este hattól újabb program következett. A kézilabda csarnokban vezethettük le megmaradt energiánkat egy vicces és fárasztó testnevelésóra keretein belül, amit a DKKA kézilabdás növendékei tartottak.

A hét egy igazi sportnappal folytatódott, aki csütörtökön a németek közül nem fáradt el, pénteken már biztosan. A tornázást, tornászbemutatót korcsolyázás, majd közös élményfürdőzés követte. Délután ismét szabadprogramot kaptunk.

A hétvége első napján túrabakancsot húztunk, és az Alföld felé vettük az irányt. Habár mindenki azt hitte, egy könnyű, domboktól mentes túránk lesz, az Alföldnek sikerült megcáfolnia az elképzeléseinket. Egy igencsak hepehupás, de nagyon jó hangulatú túrának voltunk résztvevői. A célba érkezve mindenkit oklevél és kitűző várt, amit a németek büszkén tűztek fel kabátjukra.

A vasárnap, mint az előző években is, családi napot tartottunk, mi szerveztünk programot magunknak. Hosszas találgatás és fejtörés eredményeképp végül egy délelőtti társasjátékos összejövetel mellett döntöttünk. Délután mindketten kivittük németünket a saját lovardánkba, megmutatni nekik kedvenc hátasainkat.

Az utolsó nap, hétfő, egy közös reggelivel indult. Miután mind kellőképpen jóllaktunk, mi magyarok belevágtunk a tanulásba, németeink pedig a 10.B játékos németóráján vettek részt. Tíz órakor azonban a 11. évfolyamos fogadók és a dortmundi diáksereg biciklire pattant. Takács Tanár Úr kíséretében egy szuper biciklitúrán és gyárlátogatáson vett részt a csapat. Délután egy utolsó, közös búcsúprogramnak adott otthont a Campus bowlingpályája, ahonnan a pizza sem hiányozhatott. Kriszta néninek hála egy szuper fotómontázst adhattunk ajándékba vendégeinknek, aminek ők nagyon örültek. Másnap hajnalban, fél hatkor indultak a repülőtérre. Kimerülten, felejthetetlen élményekkel gazdagodva integettünk egymásnak, amikor kigördült a busz a parkolóból. Jövőre újra találkozunk!- ígértük meg. Idén is elképesztő élmény volt ez az egész dortmundi program, köszönjük, hogy részesei lehettünk. A fantasztikus szervezésnek hála minden nagyszerűen sikerült. Folytatjuk jövőre is! Köszönünk mindent!

Borbély Szonja 8. E és Szekszárdi Dóra 11. B