A közösségi szolgálat kifejezés hallatára sok, még nem gimis diák, azonnal valamiféle szörnyen megterhelő, unalmas, fárasztó közmunkára gondol. De mi itt a gimiben tudjuk, hogy ennek semmi köze a valódi közösségi szolgálathoz. Ezt az ötven órát pikk-pakk össze lehet gyűjteni, nekem nagyjából öt hónap alatt sikerült és egyáltalán nem volt se unalmas, se megterhelő, sőt, minden percét élveztem. Ez részben annak köszönhető, hogy megismerhettem két fantasztikus csapatot, akik első pillantásra kicsit mások, kicsit furcsábbak, kicsit különböznek a megszokottól. De, mint említettem, csak első pillantásra.

Kilencedik osztály októberében látogathattam el először a Jószolgálati Otthonba - közösségi szolgálat címszó alatt. Azóta, mivel már megszereztem az ötven órát, önkéntes alapon térek be hozzájuk, ha időm engedi. Na de, hogy mi is az a bizonyos Jószolgálati Otthon? Egy olyan ház, otthon, ahol mindig tárt karokkal és szívvel fogadnak. Ahová, ha belépsz, az első, hogy valaki megölel, megkérdezi a neved, ő is bemutatkozik, érdeklődik a hogylétedről, elmeséli, ő hogy van. A hely ahol, rengeteg szeretetet kaphatsz és adhatsz, ahol nem számít, ha esetleg most találkoztok életetekben először, máris egy régi jó barátként fordulnak feléd. A Jószoli –aki már járt itt, egyszerűen csak így nevezi- értelmi sérült, autista embertársainknak ad otthont. Szerencsére ma már egyre többen ébrednek rá, hogy ők pont ugyanolyan emberek, mint mi, csak éppen sokkal nagyobb szívvel, gyermeklélekkel, jószívűséggel, megáldva. Az, hogy a középiskolás diákok is megismerhetik ezeket a nagyszerű embereket, szerintem nagyrészt a közösségi szolgálatnak köszönhető.

Ahogy feljebb is írtam, az egyik jó kis lehetőség erre a Jószoli. Ha egy vidám társasozásra vágysz, vagy a karácsonyi dekoráció elkészítéséből szeretnéd kivenni a részed, esetleg szívesen néznél jégkorongmeccset néhány igazán különleges ember társaságában, vagy csupán egy kis ölelésre, jókedvre, ok nélküli kedvességre, dicséretre lenne szükséged, esetleg te magad szeretnél egy kis kedvességet, mosolyt csempészni valaki napjába, ez a hely garantáltan neked való.

Ha ez még nem lenne elég, iskolánk jó barátait, a pesti Parafónia Zenekar down-szindrómás, értelmi sérült fiataljait is megismerheted. Ez a klassz kis csapat már évek óta szoros barátságot ápol a gimnázium vegyeskarával, minden nyáron lehetőségünk van együtt fellépni a Művészetek Völgyében, és ha úgy alakul, tanév közben ellátogatnak iskolánkba is. Számomra mindig elképesztő élményt jelent a közös munka, gyakorlás, ahogy együtt alkothatunk valami csodálatosat, hogy megmutathatjuk, a zene mindenkié. Jelmondatuk mi más is lehetne: A zene mindenkié. (Ugye, kedves Kodály Úr?) Számos közös koncert áll már énekkarunk háta mögött, aki egyszer részt vesz rajta, akár csak lelkes hallgatóként, soha nem felejti el ezt az élményt. A zenekarról tudni kell, hogy színek segítségével tanulnak zenélni, a hagyományos ötvonalas kotta, és a hétköznapi hangjegyek helyett, ők színes körökből, félkörökből hozzák létre a zenét. Hangszereik is egészen sajátosak, leginkább ütős hangszerek, esetleg citera, furulya, cselló. Az ütős hangszerekre, xilofonokra szintén színes pöttyöket ragasztottak, innen tudják, hogy például a kottában kék kör melyik hangot jelöli. Fantasztikusan ötletes a módszerük, nyolc éves öcsikémet ezzel a technikával tanítom zongorázni. Szuperül működik. A zenekar tagjai igazán egyedülállóak, tehetségesek, a hangszereik és a tanítási módszereik roppant kreatívak, a náluk dolgozó önkéntesek, tanárok egytől egyig szuper lelkes, elkötelezett, jólelkű, szeretetre méltó emberek.

Remélem egyszer nekem is lesz lehetőségem ott állni velük a színpadon, mint Parafóniás önkéntes. Addig is viszont élvezem az iskola nyújtotta lehetőségeket, illetve a Jószolgálati Otthon lakóinak határtalan kedvességét. Bámulatos emberek ők, ha teheted, mindenképpen ismerd meg valamennyijüket! Márpedig itt a gimiben van rá lehetőséged, sőt, még néhány igazán nagyszerű, csupa szív pedagógussal osztozhatsz is az irántuk érzett szereteten, lelkesedésen. Fantasztikus élmény, energialöket, ezekkel a kicsit más, nem hétköznapi emberekkel lenni, senki ne fossza meg magát ettől a különleges szívmelengetéstől!

Szekszárdi Dóra, 11. B